1961. augusztus 3-án született Újpesten, kisebbség-kutató, Felvidék-szakértő, szerkesztő (szöveggondozó, filológus), tanulmányíró művelődéstörténész, és a próza- és drámaíró is.
Atyja, Filep István (1931–2008) egykori karcagi gimnáziumi tanár, 1956 sorsfordító őszén a Karcagi Forradalmi Tanács vezetőjeként szerzett nevet és politikai priuszt magának a korai Kádár-rendszerben. Később, szabadulása után, már Budapesten művelődéskutatóként öregbítette az egyébiránt a Felső-Tiszavidékről származó – és soraiban jó néhány „kiművelt emberfőt”, lelkészt, tanítót tudó – kálvinista család hírnevét. Filep Tamás Gusztáv tehát szinte belenőtt egy jellegzetes magyarországi, s ezen belül kádárkori értelmiségi miliőbe és úgyszólván azonnal „pályára állították”.
Nem csoda hát, ha Filep Tamás Gusztáv ezzel a szellemi útravalóval a nyolcvanas évek közepén beleveti magát a Kádár-rendszer gyöngülését érzékelő, s azt két vállra kényszeríteni akaró ellenzéki mozgalmakba: Duna-kör, a Makarenko-utcai Rajk László kollégium erősen politikai színezetű rendezvényei, majd az utcai megmozdulások, kisebb-nagyobb, nem egyszer karhatalommal szétvert tüntetések. Ezek egyikén, 1988 őszén barátkozik össze Lőrincz Csabával Az önként vállalt, önzetlen segíteni, hatni, alakítani akarás az, ami a leginkább rokonítja őket: a szürke eminenciás mindent odaadó, s cserébe semmit sem váró attitűd: az ügyszereteté. Aztán a sors akaratából pár évvel később ismét találkoznak: az Osiris Kiadó Pro Minoritate Könyvek-sorozatának szerkesztőségi értekezletein, Filep nem tagja a szerkesztőségnek, neve mégis összeforr a sorozatéval: szám szerint is az ő keze alól kerül ki a legtöbb kötet, legalább fél tucat.
Filep Tamás Gusztáv munkássága hét önálló könyvre, több tucat általa kiadott és szerkesztett tanulmánykötetre, s mintegy másfélszáz cikkre, esszére és recenzióra rúg.
A díjátadó helye és időpontja: 2009. június 19.; Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, Díszterem
A díjazás indoklása
„Filep Tamás Gusztáv évtizedek óta kiemelkedő, diplomácia-történetileg is értékes tudományos munkásságot végez a határok fölött; a népi diplomácia legjelentősebb alakja: eltervez, kezdeményez, és kitartóan véghezvisz ügyeket a nyolcvanas évek közepe óta – infrastruktúra és költségvetés nélkül. Kiemelkedőt alkotott a nemzetpolitikai gondolkodásban is.”