XXIX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor

2018. július 24-29., Tusnádfürdő

Szenvedélyünk Tusványos!

 

A szenvedéllyel többnyire az értelmet szokás szembeállítani, mint ami megzabolázza, keretet szab, esetleg irányt ad neki. Lehetséges, hogy a világ többi részén ez így van, de nem Tusványoson. Tusványoson idegenül érzi magát a hideg ráció, még a matematikának is lelke van, Tusványoson 1+1 az nem 2, hanem egy pár, 1+1+1 már közösség.

Tusványoson szenvedélyes a szerelem, hevül a vita is, mert azt is fűti a legnemesebb szenvedély: az igazság szeretete. Nem az egyetlen, objektív, abszolút igazságé, Tusványoson éhen hal az a filozófus, aki azt állítja, hogy ennek birtokában van, vagyis nem hal éhen, mert meghívják egy sörre, hátha normálisra issza magát.

Tusványoson a magyar igazságot szeretik szenvedélyesen. Abból is többféle van, mint tudjuk, de a tusványosi magyar igazság olyan, hogy képes befogni az egész Kárpát-medencét, sőt, ha nagyon odatesszük a csontot, akár az egész világot is.

“Lehet, hogy nem vagyok hős, de nem vagyok gyáva sem, mert van bátorságom a szenvedélyeimhez”, írta valahol Márai Sándor.

Így valahogy. Nem vagyunk hősök. De Tusványos azért létezik, azért trombitáljuk össze a Tusványosi Köztársaság polgárait szűk harminc esztendeje minden áldott évben, mert van bátorságunk Tusványoshoz.

Szenvedélyünk Tusványos.