XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor
2016. július 19-24., Tusnádfürdő
Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában!
Székelykapukra faragják: „Voltunk. Vagyunk. Leszünk”
Jó kép, szimbólum is lehetne akár.
Európa szimbóluma. Nem az.
Szép, faragott kapu. Nem valami oldalsó szárnyakkal, nem műszaki határzár, hanem kapu. Kiút az életbe, őrzi a bennvalót. Nem kizár, hanem mutatja, hogy hol van a bejárat.
A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor címéül megidézett faragott felirat nem mond semmit a hogyanról. Hogyan voltunk, hogyan vagyunk, hogyan leszünk. Fölösleges is. Ha áll a székelykapu, akkor önmagában is jelzi: itthon vagyunk. Az „itthon lenni” életérzés számunkra természetes.
Európa számára viszont nem az.
Európa megfeledkezni látszik a múltjáról. Néhány éve az európai alkotmány körüli vitában kétezer évnyi keresztény múltat húztak át egy tollvonással az eurokraták. Mostanság ki akarják lúgozni belőle a nemzetit, a sokszínű egységet.
De ha Európa nem volt, akkor nincs is. És nem is lesz.
Ezt nem hagyhatjuk. A magyar Alaptörvény invokációjaként szolgáló Nemzeti hitvallásban olvashatjuk: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Büszkék hát.
Ez az ezer év kötelez minket. A mi felelősségünk is, hogy Európa az otthonunk maradhasson. Erről fogunk közösen gondolkodni és vitatkozni az idei nyári szabadegyetemen.
Tusványos mint európai kapu. Három tartóoszlopa – a három zábé – történelmünk: múltunk, jelenünk, jövőnk; kontyfája a szülőföld, mindezt kötésként az együvétartozás tudata tartja össze.
Ez is jó kép. Legyen szimbólum. A mi Európánk szimbóluma.
Amiben itthon voltunk, itthon vagyunk, és itthon is leszünk.
