XIV. Csángó Bál
Tisztelet Erdélyi Zsuzsannának
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület 2010. február 6-án (szombaton) tizennegyedik alkalommal rendezi meg a „Csángó Bált” a budapesti Petőfi Csarnokban. A XIV. Csángó Bál fővédnöke Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. A bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató. Nyitóbeszédet mond: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke.
A „Csángó Bál” egész estés – tizenkét óra hosszát tartó -, párhuzamosan futó programokból álló rendezvénysorozat.
Az idei műsor keretében – a korábbi évekhez hasonlóan – gyimesi, és moldvai csángó magyar hagyományőrző, valamint magyarországi hivatásos és amatőr együttesek lépnek színpadra. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes révén bepillantást nyerhetünk a csángó zene- és tánckultúrába. Délután gyerek táncházzal kezdődik a bál programja.
Az idei műsor Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató munkásságára alapszik, bemutatva a csángó hagyományokat, valamint a csángómagyar kultúra és a vallásos irodalom évszázados kapcsolatait. Rendezvényünkön 19.00-tól színpadra lépnek hagyományőrzők Klézséből, Lészpedről, Bogdánfalvából, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Setétpatakáról, Gyimesbükkről, és Gyimesfelsőlokról. Vendégeink lesznek: Antal Tibor, Antim Ioan, Hodorog András, Kátai Zoltán, Kovács Miklós, László Erzsébet, Legedi László István, Mandache Aurél, Nyisztor Ilona, Petrás Mária, Róka Szabolcs, Tímár Viktor, a Berka és a Credo Együttes, a Dresch Quartet, a Fanfara Complexa, a Kobzos Együttes, a Kőketánc Gyerektáncház, a Cantigas Együttes, a Juhász Családi Zenekar, a Somos és a Szigony, a Zurgó Együttes és Enyedi Ági, valamint a győri Lippentő és a Szentendre Táncegyüttes.
A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követik.
Kiállításunkon Csoma Gergely fotóit és Petrás Mária keramikus alkotásait, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből készített összeállításunkat láthatja a közönség. Csoma Gergely: Az elhagyott idő – 33 év a Moldvai csángók között című könyvét bemutatja: Pataki János.
Idei bálunkon másodszor mutatjuk be a „Csángó kultúra Követeit”. Ez alkalomból kerül sor Petrás Mária tevékenységének bemutatásra Kóka Rozália énekes, mesemondó közreműködésével.
A színpadi műsort megelőzően tartjuk a Kőketánc Gyermektáncházat 16.30-18.15 között, amelynek az előző két évben, mint újdonságnak hatalmas sikere volt a kisgyermekes családok körében: gyermekeknek 12 éves korig ingyenes, felnőtt kísérőknek: 200 Ft (abban az esetben, ha kizárólag a gyermek táncházban vesznek részt, egyébként a belépőjegy ide is érvényes).
Jegyek elővételben kaphatók a helyszínen január 22–től. Ülőjegy: 2500 Ft, Állójegy: 1500 Ft, támogatói jegy 7000 Ft.
A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a hazai és a nemzetközi közönség számára. Bálunkkal szeretnénk alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat színpadi produkció keretében. Az idei műsor Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató munkásságára épül, aki az archaikus népi imádságok gyűjtésével, rendszerezésével és feldolgozásával vált európai-, sőt világhírű tudóssá. Több kiadásban megjelent a Magvető Könyvkiadó gondozásában a „Hegyet hágék lőtöt lépék” című műve, amellyel új, önálló műfajt teremtett. Munkásságát 2001-ben Kossuth-díjjal, valamint a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével is elismerték.
A műsort követő, hajnalig tartó táncházban pedig a nézőközönség is tevékeny részesévé válhat e kultúrának. A programnak ebben a részében a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítségével tanulhatják meg az érdeklődők a csángó magyar táncokat. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a hagyományos bemutatók mellett, a kortárs művészetek eszközeivel is bepillantást nyújtsunk a csángó kultúrába. A Csángó Bálon ezért fényképészek, textil- és kerámiaművészek mutatják be a csángó kultúrkörből merített munkáikat
A csángókról és az elmúlt évek történéseiről
A moldvai csángó magyarokat történeti forrásaink a XIII. századtól említik. A ma általánosan elfogadott nézet szerint a Kárpát-medencéből érkeztek mai szálláshelyükre a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzésére és védelmére. A XV. században a moldvai csángó magyarok számát a Dél-Magyarországról idemenekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították. A XVI-XVII. századi háborúk és járványok hatására a moldvai csángó magyarok lélekszáma erősen csökkent, s csak a XVIII. század második felétől (az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő) egyre erősödő székely kivándorlás nyomán kezdett ismét gyarapodni. Ezidőtájt népesül be a Keleti-Kárpátok addig lakatlan szorosa, Gyimes. A gyimesi és különösképp a moldvai csángó magyarok olyan közösségeket alkotnak, melyek az anyaországtól elszakadva, évszázadok óta kisebbségi sorban élnek. Kultúrájuk a nyelvileg és vallásilag idegen környezetben elszigetelődött s ezáltal – valamint a Moldvai Fejedelemséget 1861-ig sújtó török hódoltságnak is köszönhetően – konzerválódott. Ezért sok szempontból a hagyományos, úgynevezett preindusztriális társadalmak vonásait hordozzák.
A mára mintegy 250.000 főre duzzadt moldvai csángó magyarságnak csak töredéke, mintegy 60.000 fő beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásában, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben.
Az új évezred küszöbén – Magyarország külpolitikai erőfeszítéseinek köszönhetően – már a nemzetközi közvélemény is megkülönböztetett figyelmet szentel a moldvai csángó magyarok kulturális értékeinek és jelenlegi nehézségeinek:
2001. május 23-án az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók „a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára”. 2001. június 6-án pedig a testület ismét aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt.
Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr 2001. október 9-ei vatikáni tárgyalásai során megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, melyet abban játszott, hogy az ET a közelmúltban, határozatban magyar nyelvként ismerte el a csángók nyelvét. Vatikáni részről tájékoztatták az Államfőt: „Ezzel összefüggésben lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására, a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében.”
2002 szeptemberében pedig – közel fél évszázados várakozás után – két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2006 szeptemberétől 16 faluban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a „Legyen Ön is keresztapa, keresztanya!” programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermeknek a magyar nyelv tanulását.
Az MCSMSZ és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15.-én került sor az első moldvai magyar iskolaközpont alapkőletételére, mely Rekecsin községben lesz.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2005. október 3-án találkozott az Európa Tanács információs irodájában az Európai Kisebbségi Keretegyezmény Konzultatív Tanácsának tagjaival. A találkozás fő célja a Konzultatív Tanács információszerzése volt, érdeklődtek a szövetség által képviselt csángómagyar közösség ügyeinek előrehaladása felől jogalkalmazási, oktatási és kulturális téren.
Sólyom László köztársasági elnököt 2006. november 6-án tett vatikáni látogatása során magánkihallgatáson fogadta XVI. Benedek pápa, melynek során beszélgetést folytattak többek között a határon túli magyarokról. Ezt követően a szentszéki államtitkárral folytatott megbeszélésen a köztársasági elnök úr jogi megoldást javasolt arra, hogy a moldvai csángó magyarok magyar nyelven misézhessenek.
2007 szeptemberében Gajdáron az iskola igazgatója és a polgármester személyesen, otthonukban felkereste azokat a szülőket, akik korábban írásban kérték gyermekük számára az iskolai magyarórák bevezetését, és ezzel ellentétes nyilatkozatot írattak alá velük. Az összezavart és megfélemlített szülők szinte kivétel nélkül megírták, hogy nem akarnak iskolai magyarórákat. Az igazgatónő azt mondta a szülőknek, hogy a faluban járt az Oktatási Minisztérium államtitkára, aki szerint a magyarórák bevezetése nem törvényes. Ugyanakkor megfenyegette a szülőket, hogy nem kaphatják meg a gyerekeknek járó állami segélyt, és elveszíthetik a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást is, mert az csak annak jár, aki csak iskolán kívül tanul magyarul. Elhangzott még az is, hogy a Polgármesteri Hivatal elűzte a magyartanárokat a faluból, azok többé már nem fognak visszatérni. Minden szülőnek azt állították, hogy ő az egyetlen, aki még nem vonta vissza kérvényét, a többi szülő ezt már megtette. A hétfői tanévnyitóra Farkas-Ferencz Gabriella magyartanárnőt az MCSMSZ oktatási felelőse is elkísérte az iskolába. Itt hiába mutatták a Bákó megyei főtanfelügyelő által aláírt kinevezést, a falu polgármestere rendőrök kíséretében jelent meg, és elmondta: Gajdáron nem lesznek magyarórák. Ezt ők mint a nép megválasztott képviselői nem engedhetik. Az ünnepség során felszólították az embereket, hogy ezzel kapcsolatban semmit alá ne írjanak többé. A 42 gajdári kérvényből 39-et visszavontak, így csak iskolán kívül kezdhette meg a szövetség 2007-ben az anyanyelvi oktatást Gajdáron.
2009 októberében történelmi esemény volt Csángóföldön. Együtt misézett Petru Gherghel moldvai római katolikus püspök és Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök a Bákó melletti Lábnyikon. A példa nélküli szertartás a csángó konferencia záróakkordja volt. A moldvai csángómagyarok 1990 óta kérik a Jászvásári Püspökséget, hogy engedélyezze magyar mise tartását. A pusztinaiak egy csoportja a Vatikánig is eljutott a kéréssel, de eddig csak ígéretet kaptak. A magyar, román és latin nyelvű szertartáson Petru Gherghel jászvásári püspök arra bíztatta a híveket, hogy anyanyelvükön dicsérjék az Urat. Folyatásként pedig az idei Csángó Bál másnapján, február 7-én a budapesti Szent Anna templomban Erdő Péter bíboros és Petru Gherghel együtt celebrálnak misét az itt élő csángók és a Csángó Bál fellépői számára.
A „Csángó Bál”
Rendezvényünk elismerésre és népszerűségre tett szert az elmúlt évek folyamán, a meghívók, valamint az eladott jegyek száma alapján végzett becsléseink szerint alkalmanként mintegy 3.000 vendég vett részt az elmúlt évi bálok programján. Korábbi rendezvényeinket a magyar társadalom, gazdaság és kultúra számos jeles képviselője, valamint több magas rangú állami tisztviselő is megtisztelte. Több napilap, rádió és TV műsor is hírt adott az eseményről. 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat csángó magyaroknak, és ezt követően 2005-ig minden évben vállalta a bál fővédnökségét. 2006-tól Sólyom László köztársasági elnök úr a rendezvény fővédnöke, aki 2008-ban nyitóbeszédet mondott a rendezvényen.
A „Csángó Bál” szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
