X. Csángó Bál
A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület 2006. február 18-án (szombaton) tizedik alkalommal rendezi meg a „Csángó Bált” a budapesti Petőfi Csarnokban. A jubileumi, X. Csángó Bál fővédnöke Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke.
A „Csángó Bál” egész estés – tizenkét óra hosszát tartó -, párhuzamosan futó programokból álló rendezvénysorozat. Az idei műsor keretében – a korábbi évekhez hasonlóan – gyimesi, moldvai és hétfalusi csángó magyar hagyományőrző, valamint magyarországi hivatásos és amatőr együttesek lépnek színpadra. A Csángóföldről meghívott mintegy félszáz táncos, zenész és énekes révén bepillantást nyerhetünk a csángó zene- és tánckultúrába. Délután gyerektáncházzal kezdődik a bál programja.
Rendezvényünkön 19.00-tól színpadra lépnek hagyományőrző zenészek, énekesek és táncosok Klézséből, Külsőrekecsinből, Pusztinából, Somoskából, Gyimesbükkről, Setétpatakáról és Zajzonból.
Vendégeink lesznek: Berecz András és az Egyszólam Családi Zenekar, Bogdan Toader és Antim Ioan, Bolya Mátyás, Fehér Márton, Hodorog András, Ivánovics Tünde és Fábri Géza, László Erzsébet, Legedi László István, Mandache Aurél, Navratil Andrea és Demeter László, Nyisztor Ilona, Paun Vasile, Petrás Mária, Tímár Viktor és Tímár János, Zerkula János, a Dresch Quartet, a Fanfara Complexa, a Jászság Népi Együttes, a Kőketánc Gyerektáncház, a Mokányos, a Somos, a Szigony, a Tatros és a Zurgó Együttes, valamennyien az elmúlt tíz év szereplői.
A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követik.
Kiállításunkon Nagy Miklós képeit és Petrás Mária keramikus alkotásait, valamint hagyományos csángó használati tárgyakból és szőttesekből készített összeállításunkat láthatja a közönség.
Jegyek elővételben kaphatók a helyszínen február 6–tól. Ülőjegy: 2000 Ft, Állójegy: 1500 Ft.
Újdonság! – Kőketánc Gyermektáncház, 16.45-18.15: gyermekeknek 12 éves korig ingyenes, felnőtt kísérőknek: 200 Ft (abban az esetben, ha kizárólag a gyemektáncházban vesznek részt, egyébként a belépőjegy ide is érvényes).
A rendezvény alapvető célja a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a hazai és a nemzetközi közönség számára. Bálunkkal szeretnénk alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat színpadi produkció keretében. Az idei műsor az éves ünnepkört foglalja magába. A műsort követő, hajnalig tartó táncház, pedig alkalmat teremet, hogy a nézőközönség is tevékeny részesévé válhasson e kultúrának. A programnak ebben a részében a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok segítségével tanulhatják meg az érdeklődők a csángó magyar táncokat. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a hagyományos bemutatók mellett, a kortárs művészetek eszközeivel is bepillantást nyújtsunk a csángó kultúrába. A Csángó Bálon ezért fényképészek, textil- és kerámiaművészek mutatják be a csángó kultúrkörből merített munkáikat
A csángók története
A moldvai csángó magyarokat történeti forrásaink a XIII. századtól említik. A ma általánosan elfogadott nézet szerint a Kárpát-medencéből érkeztek mai szálláshelyükre a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzésére és védelmére. A XV. században a moldvai csángó magyarok számát a Dél-Magyarországról idemenekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították. A XVI-XVII. századi háborúk és járványok hatására a moldvai csángó magyarok lélekszáma erősen csökkent, s csak a XVIII. század második felétől (az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő) egyre erősödő székely kivándorlás nyomán kezdett ismét gyarapodni. Ezidőtájt népesül be a Keleti-Kárpátok addig lakatlan szorosa, Gyimes. A gyimesi és különösképp a moldvai csángó magyarok olyan közösségeket alkotnak, melyek az anyaországtól elszakadva, évszázadok óta kisebbségi sorban élnek. Kultúrájuk a nyelvileg és vallásilag idegen környezetben elszigetelődött s ezáltal – valamint a Moldvai Fejedelemséget 1861-ig sújtó török hódoltságnak is köszönhetően – konzerválódott. Ezért sok szempontból a hagyományos, úgynevezett preindusztriális társadalmak vonásait hordozzák.
A mára mintegy 250.000 főre duzzadt moldvai csángó magyarságnak csak töredéke, mintegy 60.000 fő beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásában, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben.
Az új évezred küszöbén – Magyarország külpolitikai erőfeszítéseinek köszönhetően – már a nemzetközi közvélemény is megkülönböztetett figyelmet szentel a moldvai csángó magyarok kulturális értékeinek és jelenlegi nehézségeinek:
2001. május 23-án az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók „a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára”. 2001. június 6-án pedig a testület ismét aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt.
Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr 2001. október 9-ei vatikáni tárgyalásai során megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, melyet abban játszott, hogy az ET a közelmúltban, határozatban magyar nyelvként ismerte el a csángók nyelvét. Vatikáni részről tájékoztatták az Államfőt: „Ezzel összefüggésben lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására, a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében.”
2002 szeptemberében pedig – közel fél évszázados várakozás után – két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv (mint anyanyelv) általános iskolai oktatására. 2005 szeptemberétől 12 faluban 40 csoportban tanulhatnak a csángó gyermekek az állami iskolákban is magyar nyelvet. Ehhez az oktatási programhoz kapcsolódóan indította el a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a „Legyen Ön is keresztapa, keresztanya!” programot, amelyhez csatlakozva bárki támogathatja egy csángó gyermek magyarnyelv tanulását.
Az MCSMSZ és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány összefogásával 2005. május 15.-én került sor az első moldvai magyar iskolaközpont alapkőletételére, mely Rekecsin községben lesz.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2005. október 3-án találkozott az Európa Tanács információs irodájában az Európai Kisebbségi Keretegyezmény Konzultatív Tanácsának tagjaival. A találkozás fő célja a Konzultatív Tanács információszerzése volt, érdeklődtek a szövetség által képviselt csángómagyar közösség ügyeinek előrehaladása felől jogalkalmazási, oktatási és kulturális téren.
A „Csángó Bál”
Rendezvényünk elismerésre és népszerűségre tett szert az elmúlt évek folyamán, a meghívók, valamint az eladott jegyek száma alapján végzett becsléseink szerint alkalmanként mintegy 3.000 vendég vett részt az elmúlt évi bálok programján. Korábbi rendezvényeinket a magyar társadalom, gazdaság és kultúra számos jeles képviselője, valamint több magas rangú állami tisztviselő is megtisztelte. Több napilap, rádió és TV műsor is hírt adott az eseményről. 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a Csángó Bálon adta át az első magyar igazolványokat csángó magyaroknak, és ezt követően 2005-ig minden évben vállalta a bál fővédnökségét.
A „Csángó Bál” szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
