VI. Csángó Bál

A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány 2002. február 16-án, hatodik alkalommal rendezte meg az immár hagyományossá vált "Csángó Bált", melynek fővédnöke Orbán Viktor miniszterelnök volt.

A rendezvény alapvető célja a moldvai és gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a hazai és a nemzetközi közönség számára.

A szervezők alkalmat kívántak teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat színpadi produkció keretében. Ugyanakkor azt is fontosnak tartották, hogy a hagyományos bemutatók mellett a kortárs művészetek eszközeivel is bepillantást nyújtsanak a csángó kultúrába.

A műsor rendező-koreográfusa Diószegi László, koreográfusa pedig Sára Ferenc és Varga Zsuzsa volt.

Az est folyamán hagyományőrző zenészeket, énekeseket és táncosokat láthatott-hallhatott a népes közönség a moldvai Kelgyestről, Külsőrekencsinből, Klézséről, Bogdánfalváról, Magyarfaluból, Pusztinából, Somoskáról, valamint a gyimesi Gyimesközéplokról, Setétpatakáról, Hidegségről, Gyimesfelsőlokról, Görbepatakáról.

Magyarországi közreműködők: Berecz András, Szabó Dániel, Fábri Géza, Kerényi Róbert és Ábrahám Judit, Petrás Mária, a Dresch Quartett, a Tatros és a Zurgó együttes, valamint az Ordasok és a Válaszút néptáncegyüttes táncosai.

A műsort követő, hajnalig tartó táncházban a nézőközönség tevékeny részesévé válhatott e kultúrának magtanulva a csángó magyar táncokat, melyhez a moldvai és gyimesi hagyományőrző csoportok nyújtottak segítséget.

A csángók története

A moldvai csángó magyarokat történeti forrásaink a XIII. századtól említik. A ma általánosan elfogadott nézet szerint a Kárpát-medencéből érkeztek mai szálláshelyükre a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzésére és védelmére. AXV. században a moldvai csángó magyarok számát a Dél-Magyarországról idemenekült, az inkvizíció által üldözött huszita eretnekek is gyarapították. AXVI-XVII. századi háborúk és járványok hatására a moldvai csángó magyarok lélekszáma erősen csökkent, s csak a XVIII. század második felétől (az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő) egyre erősödő székely kivándorlás nyomán kezdett ismét gyarapodni. Ezidőtájt népesül be a Keleti-Kárpátok addig lakatlan szorosa, Gyimes. A gyimesi és különösképp a moldvai csángó magyarok olyan közösségeket alkotnak, melyek az anyaországtól elszakadva, évszázadok óta kisebbségi sorban élnek. Kultúrájuk a nyelvileg és vallásilag idegen környezetben elszigetelődött s ezáltal - valamint a Moldvai Fejedelemséget 1861-ig sújtó török hódoltságnak is köszönhetően - konzerválódott. Ezért sok szempontból a hagyományos, úgynevezett preindusztriális társadalmak vonásait hordozzák.

A mára mintegy 250.000 főre duzzadt moldvai csángó magyarságnak csak töredéke, mintegy 60.000 fő beszéli a magyar nyelvet, melyet azonban sem a közigazgatásában, sem az oktatásban, sem a moldvai katolikus egyház keretei között nem gyakorolhatnak. Saját értelmiségi réteg, valóságos politikai érdekképviselet és egyéb önálló intézményrendszer híján a részben középkori mentalitást és kultúrát hordozó moldvai magyarság kiszolgáltatottan áll a globalizáció, a modern nacionalizmus és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszió kihívásaival szemben.
Az új évezred küszöbén - Magyarország külpolitikai erőfeszítéseinek köszönhetően - már a nemzetközi közvélemény is megkülönböztetett figyelmet szentel a moldvai csángó magyarok kulturális értékeinek és jelenlegi nehézségeinek:
2001. május 23-án az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók "a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára". 2001. június 6-án pedig a testület ismét aggodalmainak adott hangot a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatt.
Dr. Mádl Ferenc Köztársasági Elnök úr 2001. október 9-ei vatikáni tárgyalásai során megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, melyet abban játszott, hogy az ET a közelmúltban, határozatban magyar nyelvként ismerte el a csángók nyelvét. Vatikáni részről tájékoztatták az Államfőt: "Ezzel összefüggésben lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására, a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében.


Sajtóanyagok

Lukács Csaba: Csángó fesztivál hatodszor (Magyar Nemzet, 2002. feb. 16.)

Kiss Eszter: A csángó hagyomány értékőrző szerepe (Magyar Nemzet, 2002. feb. 18.)

Kanizsai Andrea: Csángó fesztivál táncházzal (Népszabadság Online 2002. feb. 16.)

T.E.G.: Csángó bál a Petőfi Csarnokban (Népszabadság Online, 2002. feb. 18.)

 

Linkek: www.csango.hu, www.kor-hatar.hu